A Fideszről, a Jobbikról, a nemzeti érdekekről és a Trianon-emlékévről

Az alábbi szöveg megírásának belső igénye tegnap este fogalmazódott meg bennem, miután elolvastam a kuruc.info-n az N1TV velem készült interjúja alatti hozzászólásokat. 

Úgy véltem helye van e kis eszmefuttatásnak a blogomon is.

Kedves és kevésbé kedves kurucos hozzászólók!

Lehet, hogy Nektek furcsa, hogy szellemi energiát és időt nem kímélve érdemben reagálok a zömmel fröcsögő, méltatlan, szellemileg pedig teljességgel tartalmatlan reakciókra, melyek nyilván azokat minősítik, akik megfogalmazzák őket. 

Ennek az oka nagyon egyszerű.

Világ életemben úgy gondoltam, hogy minden magyar emberrel van beszélnivalóm, aki egy szalmaszálat hajlandó önzetlenül odébb tenni a Nemzet érdekében. Akkor is, ha éppen engem pocskondiáz, mert csak odáig viszi az agya, hogy felmondja a pártpropagandát, mert képtelen a problémák árnyalt megközelítésére, mert pártszemellenzőt visel és nem a nemzeti érdek, hanem a pártérdek diktálja szavait.

Az engem ért vádak, melyek lényege az, hogy megvettek volna és átálltam volna a Fideszes oldalára nevetségesek és szánalmasak.

Ki mint él, úgy ítél.

Aki rögtön azzal mocskol, hogy megvásároltak, az vélhetően maga megvásárolható.

Jómagam beleértve a Tőkés László szellemi holdudvarában eltöltött temesvári esztendőket (1987-1989) harminc éve tevékenykedem a közéletben. Ezidő alatt egyetlen sort sem kell megtagadnom amit írtam, egyetlen politikai gesztusomért nem kell szégyenkeznem. Soha semmit nem tettem a közéletben anyagi megfontolásból és hála Istennek semmiféle juttatást nem kaptam. Közéleti pozícióimat ingyen és bérmentve láttam el (rövid életrajzomat lásd itt: http://emnt.org/borbely-zsolt-attila,-alelnok,-a-nemzetpolitikai-ugyek-felelose.html), sőt, olyan is volt, amikor sokszáz kilométeresen útjaink egy részét például a nemzeti autonomista Reform Tömörülés platform rendezvényeire magunk fizettük zsebből, az ügyszeretet által mozgatva.

Ami a Jobbikot és a Fideszt illeti, számomra egyik szervezet sem igazodási pont. Jómagam halálosan komolyan veszem azt, amit ma már a Jobbik csak jelszó szinten hirdet: „Csak a Nemzet!”.

A Jobbik és a Fidesz két olyan szervezet, mely befolyásolja a magyar nemzet sorsát, két olyan párt, melynek minden hibájuk ellenére van nemzetpolitikai potenciálja. Ellentétben a magukat balra soroló siserehaddal, melyek az ellenséges erők ötödik hadoszlopát képezik hazánkban.

Jelen pillanatban az európai kultúrát végveszély fenyegeti.

A migránskérdést nem Orbánék találták ki vagy nagyították fel, az újkori népvándorlást a globális háttérhatalom Európa tönkretétele céljával irányítja Coudenhove-Kalergi gróf 1925-ös lázálma, a nemzetek nélküli kevert fajú Európa megteremtése érdekében.

Ennek a hatalomnak a nyílt színi embere a már több politikai rendszer megbuktatásához hatékonyan hozzájáruló George Soros, aki Szávay István szerint kisebb veszélyt jelent a magyar emberek szabadságára nézve, mint a vele szembeszálló Orbán.

S akinek liberális agymosodájának ügyében a Jobbik egy követ fújt Gyurcsányékkal, amikor szignálta az alkotmánybírósági beadványt. Jogállamról papolunk, mint nemzeti radikális párt, amikor a kormány végre fellép a jog eszközeivel a ballib agymosás ellen?

Visszatérve a migránskérdésre: nap nap után érkeznek az egyre aggasztóbb hírek ebben a tárgykörben. Azok az emberek – az Unió vezetői - akiknek a tűzoltás lenne a feladata, olajat locsolnak a tűzre, puskaporos hordókat görgetnek a tűz felé, szélesre tárják a kapukat, hadd jöjjenek a hódító szándékú, beilleszkedni, dolgozni nem akaró, Európát a maguk képére formáló betolakodók.

Ebben a harcban megítélésem szerint Orbán Viktornak van a legnagyobb esélye hatékonyan képviselni a magyar és az európai érdekeket.

Ennyi köt engem a Fideszhez.

Rájuk fogok szavazni jövőre, mert ettől a gesztustól remélem azt, hogy tettem valamit – közéleti aktivitásom, közírói tevékenységem mellett - azért, hogy száz év múlva legyen még Magyarország.

2014-ig a Jobbikra szavaztam, mert a legfontosabb kérdésnek a nemzeti öntudatápolást és a nemzetépítést, a középosztály és a középparasztság erősítését láttam.

De itt most a lét és nemlét között kell dönteni.

Elmondtam már nem egyszer: mikor tűz van, ami vészesen terjed, akkor nem érdekel, hogy a tűzoltáshoz értő, szakképzett tűzoltóparancsnok belenyúlt-e a kasszába vagy sem.

Másik oldalról pedig a Jobbik pont a migránskérdésben lépett ismetelt rosszul, amikor  a népszavazás idején Vona demobilizált azzal a légből kapott szöveggel, hogy Orbán le kell mondjon, ha nem lesz érvényes a plebiszcitum, majd pártja nem szavazta meg az alkotmánymódosítást. A befektetési kötvények ügye, amibe kapaszkodott, csak hogy tessen a baloldali szavazóknak, hogy megkülönböztesse pártját a kormánytól, hogy kibújjon azon erkölcsi-politikai kötelezettsége alól, hogy megszavazza azt, ami magyar érzésű ember csak támogathat, egyszerűen nem azonos nagyságrendű, nem azonos természetű az alkotmánymódosítással.

Az utóbbi egy szuverenitási kérdés, az előbbi nem.

Ez akkor is így van, ha a kötvények intézményét magam is megszüntetném. Az a szöveg, hogy a kötvényesek, akiknek zöme kínai, legálisan érkezik országban, alávetik magukat bármilyen átvilágításnak és akik magyar állampapírokba fektetnek nem kevés pénzt, „gazdag migránsok” és/vagy „gazdag terroristák” lennének az egybites szavazók értelmi színvonalára szabott kínosan silány politikai propaganda.

Végül ami a Trianon emlékévet illeti: a video címadása pofátlanul torzító.

Nyugodtan meg lehet hallgatni, amit mondok, sőt, erkölcsi alapja annak van bármit is hozzászólni itt, aki ezt meg is tette.

Nem beszéltem egy szót sem semmiféle lenyúlásról.

Milyen lenyúlás jön itt szóba?

Ha a Fidesz 2019-ben arról határoz, hogy 2020 Trianon emlékév lesz, akkor ez a Jobbik ötletének lenyúlása? Tényleg? Mi ebben az „ötlet”? (Árulkodó egyébként, hogy a „nemzeti” párt propagandistái „ötletnek” nevezik ezt a természetes gondolatot.) Olyan ez, mintha ötletlenyúlásnak nevezném, hogy megünnepeljük március 15-ét vagy, hogy október 6-án megemlékezünk a 13 aradi vértanúról.

Mi sem természetesebb, mint az, hogy a gyászos békediktátum századik évfordulóját emlékévnek nyilvánítsuk. És mi sem természetesebb, mint az, hogy azok után, amit a Jobbik elművelt nemzetpolitikai téren 2016 októbere után, a Fidesz nem engedte át ebben a kérdésben a  kezdeményezést.

Ennek a ténynek megállapítása egy jottányival sem vitt engem közelebb a Fideszhez, ez egyszerűen a politikai logika törvényeinek a megállapítása egy, a szakmáját komolyan vevő, egyetlen párt szekerét nem toló politológus részéről. 

Egyébként kérdezett arról is az N1tévé riportere, hogy mit szólok ahhoz, hogy a Fidesz ünnepet csinált Trianonból, amire az volt a válaszom, hogy nem tudok róla, hogy ünnepet csinált volna ebből a párt, továbbá azt is, hogy önmagában helyesek tartom Trianon évfordulójának a Nemzeti Összetartozás Napjává emelését, de erős ellenérzéssel olvasom amikor a média, beleértve a közszolgálatit is, e dátum „megünnepléséről” beszél.

Június 4-én nem ünnepelünk, hanem megemlékezünk.

Továbbá kérdeztek a Jobbik néppártosodásáról is, amiről azt mondtam el, hogy hozzám közel állt a radikális Jobbik és nagyon fontosnak tartom, amit a Jobbik a tiszta, tabumentes közbeszéd ügyében 2010 előtt tett. Ezzel együtt eleve azt reméltem ettől párttól, hogy átmenti a nemzeti radikális mondanivalót, az ideológia-mentes nemzetépítés Gömbös-i vagy akár Szabó Dezső-i gondolatát a szalonképes oldalra. És hogy a néppártosodás önmagában helyes. Az nem helyes, hogy a párt célba vette a baloldali szavazókat és nekik játszik, amivel szétzilálja saját táborát és a nemzeti érdekek ellen cselekszik. Persze ezeket a gondolatokat már nem játszották be.

Egy szó, mint száz: válság van.

Jómagam nem tekintem ellenségemnek azt, aki a következetességét, nemzetpolitikai hitelét eljátszott, ismételten a nemzeti érdekek ellen cselekvő Vona Gáborban látja a nemzet sorsának jobbra fordításának lehetőségét.

De engedtessék meg nekem, hogy csak és kizárólag nemzetpolitikai szempontok alapján úgy ítéljem, hogy a jelen válságban jobb kormányos Orbán Viktor.

Borbély Zsolt Attila